pllihzb

A hamlet.ws csudijóvolt, de ez jelenleg lényegtelen, mert egyébiránt holnap töridogát írok – azaz írnék, de mivel benyúlták véletlenül/(direkt, de akkor a szekrényből a táskából lopták ki és a takarítónénik azért nem ilyen kegyetlenek)/eltűntettem a törikönyvem, a tanulás esélyei közelítenek a zérushoz. Úgyhogy jelenleg dilemmában vagyok, hogy a töriórára való bemenés és a rinyálás milyen arányú keverékét alkalmazzam kedvenc töritanáromon, hogy ne nagyon utáljon – ami esélytelen, mert utál így is eléggé.

Az ifjú Miss Marple kalandjai

Sothis üzenete:
nemtom, most rámjött a XIX. sz. végi lándönfanatizmus, úgyhogy kell olyan könyv is
…
Sothis üzenete:
inkább vmi krimi
…
Harvey Birdman [Zombie guards, seize him!] üzenete:
miss marple
Harvey Birdman [Zombie guards, seize him!] üzenete:
fiatalkorában

Parti

Híresek vagytok/vagyunk.
[Link]
Hát igen. Mindegy.

Shoop Da Woop

Szóval, mindent összevetve, csodás hetem volt.
Leszámítva az osztálytársaim mérhetetlen egyszerűségét (tisztelet a kivételnek) (Vagy ezt felesleges írnom, mert egy osztálytársam sem olvassa a blogom?) a média élvezhető volt, legalábbis viszonyítva ahhoz a bizonyos médiafakthoz. Igen, ahhoz. Meg a Briginek az az után lévőhöz, mert akkor az ő fülébe röhögcséltek és bűzlöttek, de én ezt akkor nem vettem észre.
Aztán következett a nyelvtan OKTV, ami vagy jól sikerült, vagy nem, de talán inkább az utóbbi. De annyira nem zavar túlságosan, az lenne a parább, ha továbbjutnék, mert akkor el kéne készíteni az esszét, amihez vajmi kevés erőm lenne, asszem.
Aztán következett a Műcsarnokos-Parti Nagyos dolog, aminek az eleje meg a közepe béna volt, de a vége (amikor már csak főleg Parti Nagy beszélt) jó.
Aztán következett a IMMA FIRIN’ MAH LAZOR!! BLAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!
Aztán következett az, hogy megérkezett tesómék ajándéka Ámérikából, és túláradó hálámat ki nem tudom fejezni. Kaptam buta pólót meg buta nyakkendőt, meg Jeff Noontól a Vurtot és a Nymphomationt eredety inglisül és az Angels of Lighttól a We Are Himet és a Boris-tól a Pinket és hajjajaj (Ha valaki tudja, hogy a Pinkben lévő kis perforált lapok mire jók, az tudassa velem, ASAP.). Tesómék rettentő aranyosak, amikor felsoroltam, hogy mit szeretnék, én kizáró vagyot mondtam közéjük, ő meg matematikai vagyot értettek. És még a hó is esett.
Tanulni meg dolgozni a média OKTV-re kevéssé sikerült, de hát mindegy.

Editke: És jut eszembe, elkezdtem nézni az Oz című sorozatot, nagy királyság, mindenkinek ajánlom az írói sztrájk idejére. (Már befejeződött régebben, 6 évad, 56 rész.)

Editkeke: Amilyen butuska vagyok, azt is kifelejtettem, hogy szerdán milyen jó volt a Kronos Quartet koncert, játszottak fura azerbajdzsáni zeneszerzőktől, meg Einstürzende Neubautent meg Clint Mansellt meg Sigur Róst meg Jimi Hendrixet meg a Szomorú vasárnapot.

Az egyik szemem/A másik szemem

Ha kicsit is ismertek engem, gondolom már kitaláltátok, hogy nem sikerült eljutnom a Média előtti lyukasórában a McDonaldsba (mentségemre legyen szólva, a minket körülvevő misztikus lényekről beszélgettem egy jót, ez majd megérdemel egy külön posztot).
Továbbá nem fogok elmenni erre sem: OvO, pedig minden bizonnyal fantasztikus élmény lett volna, de holnap még szükségem van maradék lélekjelenlétemre, iskola lévén, mégha szombaton nem is megyek be. És ha már koncertek amire nem megyek el, kimaradok a nagy pszicho-ször-billy-punk-Halloweenből is, a nyomorék angolérettségi miatt.
Megvettem Ingmar Bergmantól a Sarabande-ot könyvben, ami jó és el kell olvasnom holnapig, ami esélytelen, majd írok róla – vagy nem – ha elolvastam.
És tegnap back-to-back megnéztem egymás után két Woody Allen filmet – a Sleepert meg a Deconstructing Harry-t (magyar címekről fogalmam sincsen, az már meghaladja képességeimet) – ami azt bizonyítja, hogy egy mocskos zsidó bölcsész vagyok. Ráadásul még élveztem is őket, úgyhogy biztos a pokolra jutok.
És már csak egészen hétfőig vagyok rinyapina, mikor is megtörténik az angolírásbeli, utána már kevésbé leszek, bár ki tudja, jön még a szóbeli, az OKTV-k, stb., de ebbe jobb bele sem gondolni.

p.s.(q.h.b.z.): Valami szellemes megjegyzés arról, hogy milyen sokat írtam, és megleptem magam.