from creepy to even creepier

DI Sam Tyler üzenete:

holnap bemesz az eltere es hirtelen rajossz, hogy mennyire szupcsi hely es mennyire klassz arcok vannak ott es hogy most tenyleg milyen nehez is ez az angol

es mire eszbekapsz, a konyvtarklubban fogsz csevereszni mindenfele kretennel a legujabb livingroom partyrol ahol olyan meno zenek vannak mint rnb es modern tanczene es 700 forintert ket tequilat kapsz

Szabályok

Rule no. 1: Akkor kötődik ki a cipőfűződ, ha a kezedben/vállaidon/tested egyéb részein praktikusan elhelyezett akasztókon a lehet legtöbb dolog van.

Rule no. 2: You do not talk about Fight Club.

Rule no. 3: Amikor az első szabály beteljesül, tíz percen belül megtalál egy ember, aki félti az életedet/nincs jobb dolga, minthogy mások cipőjét nézze, és:
a) (ideális eset) közli veled, hogy ki van kötődve a cipőfűződ
b) közli veled, hogy ki van kötődve a cipőfűződ és tesz valami vicces/komoly megjegyzést arra, hogy el fogsz esni és/vagy meg fogsz sérülni, esetenként akár párbeszédbe is próbálhat elegyedni veled
c) vicceskedve rálép a cipőfűződre, majd közli, hogy el fogsz esni, miközben épp elesel

Ha olyan egyértelműen ki van kötődve a cipőfűzőm, hogy más is észrevegye, akkor én már rég észrevettem, abból a roppant egyszerű okból kifolyólag, hogy az én lábam körül lifeg. Tehát mégis minek szólít meg? Saját tapasztalataiból (amikor nem szóltak neki, nem vette észre, rálépett és elesett -> hogy élte túl komolyabb agysérülés nélkül eddig?) úgy véli, hogy embertársi kötelezettsége? Ennyire OCD-s, hogy mindenkinek be legyen kötve a cipőfűzője? Ismerkedni akar? Kialakult valami reflex benne, ahol ha meglát egy kikötődött cipőfűzőt, akkor egyszerűen muszáj szólnia róla?

A szabályok korrekcióját, bővítését szívesen fogadom, akárcsak bármilyen meglátást, ami fényt derít a jelenségre. Cikket írunk belőle és meggazdagszunk.

Hajnali két óra van, tulajdonképpen már egy órája aludnom kéne, nagyon álmos leszek fonológián, vagy bármi is az első óránk holnap. Ma. Mindegy.

vad

Ma kb. három órát vett igénybe, hogy megírjam Vadnak a házit. Az egy dolog hogy három órányi házit pótoltam be, és hogy HIMYM-et néztem közben, de ez mégiscsak egy kicsit túl sok időt vett igénybe. Fáradt vagyok. Blő.

Amint azt ma angolórán megtanultuk (igen, Christophertől), egy angol mondatban maximálisan 11x szerepelhet egymás után a “had” szó.

Még mindig kacsaszex. Minden pénzemet kacsaszexra költöttem. Meg fotelra. Meg fotelre.

i can haz LAPTOP POWA!!!

A laptopról írok. Nagyon bézik, de akkor is jeah. Ráadásul kisebb, mint emlékeztem. Úgyhogy ószám. Így egyszerre tudok csetelni és videót nézni/játszani. Azt hiszem megadtam a végső lökést a maradék életemnek. De így lehet hogy többet fogok blogolni. XD

Vajon feleslegesen túlaggódom-e a vizsgákat?

Random dolgok: Szartorta – Kacsaszex – A memória nem más mint az emlékezet. Köszönjük Emese. – PÁNK!! vagyok.

Filmek, amire azt mondtuk, hogy megnézzük: Sikoly 1-2,  Star Trek,  Incredibles, Zack and Miri Make A Porno, (edit) Watchmen, (edit) The Spirit

Igen, asszem ezek maradandó fícsörök lesznek.

Blogblogblog

…
(zörgés a sarokból)
…
Jé, itt a blogom.

Röviden még Amerikáról. Esett az eső, úgyhogy shoppingoltunk, aztán másnap Pitchfork Festival (Boris, Apples In Stereo, Spiritualized és Dinosaur Jr., csak hogy az emlékezetessebbeket említsem). Aztán hétfőn mentünk San Franciscoba, ahová röpke negyven percet (ha jól emlékszem) késett a gépünk, és anyámmal nem tudtunk már egymás mellé ülni, ezért két fura amerikai fickó között ültem, akik közül az egyik egy olyan filmet nézett a repülőút alatt, ami kizárólag arról szólt, hogy emberek mesterlövészpuskával lövöldöznek messziről egymásra. San Franciscoban aztán megnéztük a várost, ettünk helyi dolgokat (rák, kagylóleves és… hát, hamburger), voltunk Frida Kahlo kiállításon, voltunk a környező hegyekben, meg borvidéken. Mentünk át a Goldengate-hídon, ami egy igen zseniális dolog volt. Aztán vissza Chicagoba, egy csomó késéssel persze, kis para a reptéren, mert a vízumomat rosszul ragasztották be az útlevelembe, pedig nem is nézhetnék meg, mert USA-n belül utaztunk. Aztán még egy napnyi döglés-shopizás-Batmannézés, és hazajövés. New Yorknál szálltunk át, ahol kb. 5 órát ültünk a reptéren. Hát. Én szeretem a reptereket, de New York reptere nem szép, nem modern és nem szimpatikus. Verebek laknak benne. Meg iPod-automaták. Sötétben jöttünk haza és valami vihar is volt, úgyhogy a villámok megvilágították a felhőket, ritkán mondom, hogy szép, de hát.
…
Szóval. Egyetem. Igen.
A napi emailjeim száma megnőtt kb. 40nel a különböző egyetemes mailek miatt, úgyhogy mostmár muszáj naponta többször is nézegetni. Argh. Ezen kívül megkaptam az Írástechnika emailt, de nem tudom kinyitni a becsomagolt fájt benne, mert jelszavas és az sehol sem derül ki, hogy mégis mi az. Argh. Argh. Argh. Ha valaki tud valamit, plíz help.
…
Egyéb agymenések: gépzsírtorzító, Pimpinkin a Sátán szolgája, Arachibutyrophobia (félelem, hogy felragad a mogyoróvaj a szájpadlásodra), Dallas-dal (kiürült, mint az üres olajkút, J.R. Ewing ágyéka), és barátai.
…
Tessék, mindenki, hiper-mega-gigapost. Happy now? I sure am. XD