i can haz LAPTOP POWA!!!

A laptopról írok. Nagyon bézik, de akkor is jeah. Ráadásul kisebb, mint emlékeztem. Úgyhogy ószám. Így egyszerre tudok csetelni és videót nézni/játszani. Azt hiszem megadtam a végső lökést a maradék életemnek. De így lehet hogy többet fogok blogolni. XD

Vajon feleslegesen túlaggódom-e a vizsgákat?

Random dolgok: Szartorta – Kacsaszex – A memória nem más mint az emlékezet. Köszönjük Emese. – PÁNK!! vagyok.

Filmek, amire azt mondtuk, hogy megnézzük: Sikoly 1-2,  Star Trek,  Incredibles, Zack and Miri Make A Porno, (edit) Watchmen, (edit) The Spirit

Igen, asszem ezek maradandó fícsörök lesznek.

Blogblogblog

…
(zörgés a sarokból)
…
Jé, itt a blogom.

Röviden még Amerikáról. Esett az eső, úgyhogy shoppingoltunk, aztán másnap Pitchfork Festival (Boris, Apples In Stereo, Spiritualized és Dinosaur Jr., csak hogy az emlékezetessebbeket említsem). Aztán hétfőn mentünk San Franciscoba, ahová röpke negyven percet (ha jól emlékszem) késett a gépünk, és anyámmal nem tudtunk már egymás mellé ülni, ezért két fura amerikai fickó között ültem, akik közül az egyik egy olyan filmet nézett a repülőút alatt, ami kizárólag arról szólt, hogy emberek mesterlövészpuskával lövöldöznek messziről egymásra. San Franciscoban aztán megnéztük a várost, ettünk helyi dolgokat (rák, kagylóleves és… hát, hamburger), voltunk Frida Kahlo kiállításon, voltunk a környező hegyekben, meg borvidéken. Mentünk át a Goldengate-hídon, ami egy igen zseniális dolog volt. Aztán vissza Chicagoba, egy csomó késéssel persze, kis para a reptéren, mert a vízumomat rosszul ragasztották be az útlevelembe, pedig nem is nézhetnék meg, mert USA-n belül utaztunk. Aztán még egy napnyi döglés-shopizás-Batmannézés, és hazajövés. New Yorknál szálltunk át, ahol kb. 5 órát ültünk a reptéren. Hát. Én szeretem a reptereket, de New York reptere nem szép, nem modern és nem szimpatikus. Verebek laknak benne. Meg iPod-automaták. Sötétben jöttünk haza és valami vihar is volt, úgyhogy a villámok megvilágították a felhőket, ritkán mondom, hogy szép, de hát.
…
Szóval. Egyetem. Igen.
A napi emailjeim száma megnőtt kb. 40nel a különböző egyetemes mailek miatt, úgyhogy mostmár muszáj naponta többször is nézegetni. Argh. Ezen kívül megkaptam az Írástechnika emailt, de nem tudom kinyitni a becsomagolt fájt benne, mert jelszavas és az sehol sem derül ki, hogy mégis mi az. Argh. Argh. Argh. Ha valaki tud valamit, plíz help.
…
Egyéb agymenések: gépzsírtorzító, Pimpinkin a Sátán szolgája, Arachibutyrophobia (félelem, hogy felragad a mogyoróvaj a szájpadlásodra), Dallas-dal (kiürült, mint az üres olajkút, J.R. Ewing ágyéka), és barátai.
…
Tessék, mindenki, hiper-mega-gigapost. Happy now? I sure am. XD

Elmaradások

Pótlom elmaradásaimat.

A Karácsony nagy királyság volt, tesómék hazajöttek Amerikából és hoztak mindenféle királyságot, többek között a Boris With Merzbow – Rock Dreamet (3161/5000),  meg zseniálisan finom csokikat. És igen, megkaptam a beígért dobot, úgyhogy indulhat az együttesesedés (egy-ütt-es-es-ed(ik)-és, igen), yeah! (Még elég pocsék vagyok, de azért annyira nem, Meg White-ot lenyomom. XD)
Karácsony után a MédiaOKTVt csináltam, ami valljuk be, elég szar lett. Az esszé jó, de a film pocsék (holnap, azaz ma, tekintjük meg médiaórán, és látván a másik két elékszült alkotást, eláshatom magam), úgyhogy nem fűzök nagy reményeket a továbbjutáshoz.
A Szilveszter érdeklődés hiányában elmaradt, de igazából mindegy, majd bepótoljuk elvileg (ugye?).
Túl vagyunk a Szalagavatón is, ami szépjól sikerült, és meglepően élveztem (még az afterpartyt is). Ellenben mindenki mással, miután beadtam a médiát, én egy kibaszott buddhává változtam, úgyhogy a lehető legkisebb mértékben sem izgultam bármivel kapcsolatban addigra. Leszámítva a frakkomat, ami rohadt kényelmetlen volt, de mindegy.
És tegnap megszereltem a hangrendszert, hogy gitárerősítőként is működjön, és bár torzítani nem igazán lehet, a célnak megfelel.

Majd asszem valamikor jönnek képek, ha végre lesznek, csak most még meg kell birkóznom a gépemmel, mert lófaszkodik.

Szokásos: Gondolom eddigre már úgyse olvassa senki a blogom, úgyhogy jelezze ha valaki mégis reménykedik, haha. XD

33-76-05

Igen, megvan mind a három King Kong, kedvenc fallikus majmunk kalandjainak ‘33-as, ‘76-as és ‘05-ös inkarnációja. Egyik szarabb, mint a másik. Tényleg. A ‘33-as egy szórakoztató film, de a másik kettő…
In other news, 96% az angol érettségim.
In other news, nem tudom. Nem érdekes az életem, nincs mit írnom. Viszont dobolni jó.

u.i.: In other news, the dead walk the earth!

Eörgh. (pont)

Szóval az angol érettségim király lett (95%, a szóbelit nem tudom), az OKTV-m is (92/100), lehet féltékenykedni. De ez e pillanatban lényegtelen, mert:
Agyfaszt kapok az osztályomtól. Az egy dolog, hogy a tabló és a szalagavató egy kurva bonyolult dolog (nem kéne annak lennie), de hogy még felesleges bonyolítást azért, a feltűnősködő gazdag picsáknak meg a ripacs lusta faszoknak (ha olvassák a blogomat, gondolom tudják kiről van szó [úgyse]) is jó legyen, hát két hét főbelövés. Mert, hogy eddig ugyebár úgy nézett ki, hogy névsorban kimegy az A, majd a B, majd a C osztály, de most, hogy gyorsabban menjenek a dolgok, ez érdekes rendszer lesz (egy ember az Aból, egy ember a Bből, egy ember a Cből, vagy szimplán évfolyamnévsorrend és a megfelelő tanárhoz megy), mert, hogy akkor “harmad annyi tapsot kap”. És, hogy a rinyál, mert ő nem akarja felvenni A Nyakkendőt (mert, ugyebár egyet adunk körbe, hogy normálisan nézzen ki) a tablófotózásra, holott még azt sem tudja, hogy mégis hogy néz ki ez a nyakkendő, mivel még nincs kiválasztva.
És azt meg előre lehet tudni, hogy az utolsó év a suliban minden lófasszal együtt kurva drága, akár sok a pénzed, akár nem (ha sok, akkor drágább, ha lány vagy még drágább) úgyhogy nem értem, hogy pénzügyileg mi a faszért kell rinyálni azoknak, akiknek valóban sok a pénze. Ha a szalagtűző meg a keringőruha(/ák) 65465923879647654321 forintba kerülnek, akkor már nehogy azon menjen a probléma, hogy a tabló 3000-5000 forint körül mennyibe kerül.

Mindegy.

Vasárnap pajtásimmal láttam az INLAND EMPIRE-t, és tetszett, bár ez még nekem is egy kicsit fura és hosszú volt.
Meg mégvalami, ami nem jut eszembe.

Szar a billentyűzetem.

Editke: Megmenekültem a széjjelbaszás elől… kár. XD

Shoop Da Woop

Szóval, mindent összevetve, csodás hetem volt.
Leszámítva az osztálytársaim mérhetetlen egyszerűségét (tisztelet a kivételnek) (Vagy ezt felesleges írnom, mert egy osztálytársam sem olvassa a blogom?) a média élvezhető volt, legalábbis viszonyítva ahhoz a bizonyos médiafakthoz. Igen, ahhoz. Meg a Briginek az az után lévőhöz, mert akkor az ő fülébe röhögcséltek és bűzlöttek, de én ezt akkor nem vettem észre.
Aztán következett a nyelvtan OKTV, ami vagy jól sikerült, vagy nem, de talán inkább az utóbbi. De annyira nem zavar túlságosan, az lenne a parább, ha továbbjutnék, mert akkor el kéne készíteni az esszét, amihez vajmi kevés erőm lenne, asszem.
Aztán következett a Műcsarnokos-Parti Nagyos dolog, aminek az eleje meg a közepe béna volt, de a vége (amikor már csak főleg Parti Nagy beszélt) jó.
Aztán következett a IMMA FIRIN’ MAH LAZOR!! BLAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!
Aztán következett az, hogy megérkezett tesómék ajándéka Ámérikából, és túláradó hálámat ki nem tudom fejezni. Kaptam buta pólót meg buta nyakkendőt, meg Jeff Noontól a Vurtot és a Nymphomationt eredety inglisül és az Angels of Lighttól a We Are Himet és a Boris-tól a Pinket és hajjajaj (Ha valaki tudja, hogy a Pinkben lévő kis perforált lapok mire jók, az tudassa velem, ASAP.). Tesómék rettentő aranyosak, amikor felsoroltam, hogy mit szeretnék, én kizáró vagyot mondtam közéjük, ő meg matematikai vagyot értettek. És még a hó is esett.
Tanulni meg dolgozni a média OKTV-re kevéssé sikerült, de hát mindegy.

Editke: És jut eszembe, elkezdtem nézni az Oz című sorozatot, nagy királyság, mindenkinek ajánlom az írói sztrájk idejére. (Már befejeződött régebben, 6 évad, 56 rész.)

Editkeke: Amilyen butuska vagyok, azt is kifelejtettem, hogy szerdán milyen jó volt a Kronos Quartet koncert, játszottak fura azerbajdzsáni zeneszerzőktől, meg Einstürzende Neubautent meg Clint Mansellt meg Sigur Róst meg Jimi Hendrixet meg a Szomorú vasárnapot.

Az egyik szemem/A másik szemem

Ha kicsit is ismertek engem, gondolom már kitaláltátok, hogy nem sikerült eljutnom a Média előtti lyukasórában a McDonaldsba (mentségemre legyen szólva, a minket körülvevő misztikus lényekről beszélgettem egy jót, ez majd megérdemel egy külön posztot).
Továbbá nem fogok elmenni erre sem: OvO, pedig minden bizonnyal fantasztikus élmény lett volna, de holnap még szükségem van maradék lélekjelenlétemre, iskola lévén, mégha szombaton nem is megyek be. És ha már koncertek amire nem megyek el, kimaradok a nagy pszicho-ször-billy-punk-Halloweenből is, a nyomorék angolérettségi miatt.
Megvettem Ingmar Bergmantól a Sarabande-ot könyvben, ami jó és el kell olvasnom holnapig, ami esélytelen, majd írok róla – vagy nem – ha elolvastam.
És tegnap back-to-back megnéztem egymás után két Woody Allen filmet – a Sleepert meg a Deconstructing Harry-t (magyar címekről fogalmam sincsen, az már meghaladja képességeimet) – ami azt bizonyítja, hogy egy mocskos zsidó bölcsész vagyok. Ráadásul még élveztem is őket, úgyhogy biztos a pokolra jutok.
És már csak egészen hétfőig vagyok rinyapina, mikor is megtörténik az angolírásbeli, utána már kevésbé leszek, bár ki tudja, jön még a szóbeli, az OKTV-k, stb., de ebbe jobb bele sem gondolni.

p.s.(q.h.b.z.): Valami szellemes megjegyzés arról, hogy milyen sokat írtam, és megleptem magam.